A tégla jó film. Ősöreg, de izgalmas koncepcióval játszik: megmutatja a jót, megmutatja a rosszat, aztán összekever mindent. Remake, hiszen a hongkongi Szigorúan piszkos ügyeket emeli át Bostonba, mégis önálló, teljes jogú Scorsese-mozi: megáll ez a saját lábán, felesleges is minden kockáját az elődhöz hasonlítani.

Leonardo DiCaprio a filmben

Ajánlat

• A tégla honlapja

KÉPGALÉRIA

Nézz sok képet A tégla című filmből!

Videó

A film előzetese

Linktár

Tégla-linkgyűjtemény

Keresés

Az alaphelyzet matekos precizitással két ambíciózus fiatalembert állít egymással szembe. Colin Sullivan (Matt Damon) az ír maffia simabőrű ügynöke, aki csodás karriert fut be a rendőrségnél, hogy aztán egyre magasabb pozícióból jelentsen haza, az alvilágnak. Billy Costigant (Leonardo DiCaprio) a nyomozók küldik Costello, a maffiavezér (Jack Nicholson) nyakára, épüljön be és buktassa le a vén ördögöt. A két és félórás film az ő táncukat követi, egyre közelebb és közelebb lendülnek egymáshoz, mindkettő a végsőkig megfeszül a borotvaélen. 

Egyik sem szuperhős, sőt. A tégla éppen a leépülésüket dokumentálja. Scorsese és William Monahan, a forgatókönyvíró mesteri ütemben vágtat előre az időben, hónapok telnek el az idegőrlő bújócska alatt. Damon valamivel keményebb, hűvösebb karaktert formál, mint DiCaprio, Sullivan az idő múlásával érezhetően meginog, megrogy a feladat alatt, amíg aztán eljut arra a pontra, ahol már semmi sem számít. Míg Colin Sullivan kiég, az érzékeny Billy Costigan a másik oldalon egyre idegesebb és türelmetlenebb lesz, érzi, hogy nem sokáig maradhat a gyanakvó Costello bandájában. Nagyvárosi sebzett vad, aki marokszámra dobálja magába a nyugtatókat és egyedül egy sápadt és könnyen zavarba hozható rendőrpszichológusnak nyílik meg - már amennyire ez ebben a helyzetben lehetséges.

A pszichológus fiatal, karcsú nő,  nem is akárkié: Costigan Colin Sullivan barátnőjével kavar. Vera Farmiga játssza a dupla-barátnőt, erős kezdéssel (az egyik legszellemesebb jelenetben a magabiztos Damon egy liftben szólítja le és hívja el öt perc alatt vacsorázni), aztán egyre elhalványul, majdhogynem kiírják a filmből. Annyira, hogy el lehet tűnődni, talán csak dísznek kellett, hogy kissé szájbarágósan eggyel több kötelék legyen a két főhős között: egy sors, egy végzet, egy nő. A tégla nem érzelmekben erős, hanem izgalmakban és poénokban. Ha pillanatokra mégis lírai, az DiCaprio hihetetlenül finom játékának köszönhető.

Leonardo DiCaprio és Martin Sheen | Még több kép a filmből

DiCaprio évek óta kap olyan szerepeket, ahol vagy túl kisfiús, vagy túl hisztérikus, vagy mindkettő. Itt, a bostoni ír maffia bugyraiban elkapja azt a kettősséget, amivel a legizgalmasabb figurává emeli Costigant: reszket a felszín alatt, szétesik finoman, mégis férfias, mégis fenyegető. Azt hiszem, a film elején felállított erkölcsi matekozás - a jó mitől jó, a rossz mitől kénköves bűzű - itt már nem is számít igazán: a jónak nem azért drukkolunk, mert ő a jó, hanem mert gyengébb, esendőbb, emberibb. DiCaprio embert farag a szerepből, embert, akinek drukkolni lehet. Damon remek, de távoli marad, szinte szenvtelen, egészen a végéig. Ő dühös és türelmetlen, míg DiCaprio szenved és szenvedélyes és ezzel ő lesz a film súlypontja.

A két ifjú besúgó fölé tornyosul Jack Nicholson, Joker-mosollyal, ördögi, hetyke kis kecskeszakállal, kiszámíthatatlan, játékos brutalitással. Nicholson szórakoztató, de nem ijesztő; túlzásba viszi a játékot és bohózati elem lesz belőle. Sok a jelenete, mégsem ad hozzá A tégla központi, egyre növekedő belső feszültségéhez. Inkább lazít a tempón, ha feltűnik, kikapcsol bennünk a készenléti mód, elhalványul a zsaru-gengszter ellentét, és megjelenik a showman. Nem tudom, ez volt-e eredetileg a cél, comic relief-et csinálni a rettegett maffiafőnökből, de ez lett belőle.

Jack Nicholson és Ray Winstone | Még több kép a filmből

Feszes gengszterfilm A tégla, időnként zseniális, lélegzetelállító vágással, húspépes erőszakkal, karizmatikus főhőssel. A színészlegenda csalódás, és a vége annak ellenére tűnik összecsapottnak, hogy akkor már két és fél órája ül az ember a sötétben. Az utolsó képsorok a kis patkánnyal zavarbaejtően súlytalanok - az állatkáról beszélek, amit Scorsese a besúgó, a tégla angol verziója ("rat") nyomán mutat hosszú másodpercekig. A magyar remake-ben a végén biztos ráközelít majd a kamera egy viharvert féltéglára, nem tudom. A lényeg, hogy vettük az üzenetet: ilyen rohadt ez az élet, ez a büdös patkánysors.

Mesterházy Lili