Sport 2003 - mind megnézem!

Először megint szegény Johnny Tapiáért kellett aggódnunk. Az egykori pehelysúlyú világbajnok ezúttal  a saját fejét ütötte be, annyira, hogy kómába esett, állapota kritikus volt, de két nap múlva már a saját lábán ment haza, így szomorkodás nélkül kezdődhetett az év.

Az első meglepő eredmény váltósúlyban jött, Ricardo Mayorga a 3. menetben kiütötte a WBC-címvédő, kétszeres Mosley-verő Vernon Forrestet. Ez januárban még szenzációszámba ment, a júliusi visszavágón viszont az időközben (egy rendőr elsodrásával megfejelt illegális gyorsulási versenyért) házi őrizetbe került nicaraguai már a kivíhó megalázására is nagy gondot fordított, és újra nyert. Egy évig sem tartott azonban Mayorga királysága, az IBF üdvöskéje, Cory Spinks nemrégiben ugyanis betartotta ígéretét - "megtanítom bokszolni azt a bunkót" - és pontozásos győzelmével a súlycsoport vitathatatlan bajnokává avanzsált.

Az év egyik - ha nem a - legnagyobb nyertese a nagyváltósúlyban visszatérő Shane Mosley volt, annak ellenére, hogy idei első, februári mérkőzésén nem hirdettek eredményt, mert az ellenfél Raul Marquez szeme már a harmadik menetben felrepedt a sok összefejeléstől. Szeptemberben aztán jött a Lewis-Klicsko mellett az év legnagyobb érdeklődéssel várt visszavágója De la Hoyával, és a profiboksz néhány kevésbé nemes velejárójával: a hosszú hónapokig elhúzódó alkudozás után a végeredményen is vitatkoztak sokat, Oscar még a bíróságra is elment, amiért nem őt hozták ki győztesen.

Napjaink legdédelgetettebb bokszolója, a királykategóriát is meghódító Roy Jones 2003-as bemutatkozása sokkal egyértelműbb volt. A statisztának is gyenge John Ruiz leiskolázásával, ahogy mondani szokták, sporttörténenelmi tettet vitt véghez, közép-, nagyközép-, félnehéz- és nehézsúlyban is bajnoki címet szerzett. Jones ezután még egyszer tette tiszteletét a ringben, de az Antonio Tarver elleni mérkőzésén leginkább az derült ki, hogy túságosan is beletunyult a nehézsúlyba, hiszen a drasztikus fogyasztáson kívül kevés magyarázat lehetséges arra a gyenge teljesítményre, ami (talán) pont arra volt elegendő, hogy nagyon vékonyan hozza a meccset, még ha két bíró irreálisan fel is pontozta. Nem véletlen, hogy Jones már inkább a nehézúly veteránjai közül válogatna, Lewisnál, Holyfieldnél és Tysonnál is próbálkozott, most úgy tűnik, utóbbival összejöhet a minden idők legnagyobb gázsijával kecsegtető derbi.

Ami azt illeti, Vas Miska - ha az ő esetében egyáltalán lehet ilyet mondani - Jones szempontjából kellemes ellenfélnek ígérkezik, hiszen jócskán túl van pályája csúcsán, ráadásul február óta nem járt a szorítóban, igaz, akkor régi önmagát idézve egy percen belül végzett a francia Clifford Etienne-nel. Tyson azóta leginkább démonaival, a pszichiáterével és a teljes eladásosodással viaskodik, ezen kívül a K-1 felé kacsintgat körültetováltatott szemével.

Hattyúdalok Ahogyan az a profibokszban már lenni szokott, néhány korábbi bajnoknak idén is ki kellett kapnia ahhoz, hogy ráébredjen: ideje lenne visszavonulnia. Graciano Rocchigianit Thomas Ulrich, William Joppyt pedig Bernard Hopkins nyugdíjaz-ta - utóbbi néhány ijesztő arcsérülést is kapott búcsúajándékul. A Toney ellen kudarcot valló Holyfield ugyan még nem jelentette be a visszavonu-lását, de a szakemberek és a közvetlen környezete szerint is ezt kéne tennie.

Jones egyébként, ha a létrejön a Tyson-meccs, szögre akasztja a kesztyűt, Lewis lassan egy éve örlődik a visszavonulás és az újabb nagy pénzek vonzása között, mögöttük pedig igen kínos űr tátong nehézsúlyban a tengerentúlon, elég, ha csak - az egyébként a közvetlen elithez tartozó - Ruiz és Rahman decemberi vergődésére gondolunk. Mindezt figyelembe véve simán lehet, hogy végül mégis csak az Universum vágóhíd jellegű ellenfélválasztása miatt sokak által csak lesajnált Klicsko fivérek fogják uralni a súlycsoportot.

Igaz ugyan, hogy mindkét ukrán vereséggel "kezdte" az esztendőt - de micsoda különbséggel! Míg Vlagyimir márciusban négy perc alatt többet esett-kelt a korábban leginkább gyorsan elillanó kondíciójáról ismert Corrie Sanders ütéseitől, mint Diego Maradona a '82-es vb-n Gentile mellett, addig Vitalij 18 éven felüli változata remekül helytállt Lennox Lewis ellen, rögtön a második menetben megrogyasztotta a feltűnően hamar szuszogni kezdő undisputedot, a hetedik menet előtt azonban szemsérülése miatt leléptették. Felépülése után Vitalij a korábbi nagy ígéret, a szorítóban azonban leginkább húsgombócra emlékeztető Kirk Johnsont fogyasztotta el két menetben.

Rá is fért már Magyarország legismertebb bokszistállójára egy kis siker, amióta a zászlóshajó Darius Michalczewskit elsüllyesztette az előle 12 meneten át menekülő - de ezalatt kétségkívül többet találó - Julio Cesar González, aki ezzel nem csak világbajnoki címétől, de a legendás Rocky Marciano győzelmi rekordjának beállításától is megfosztotta a Tigrist.

Törött kézzel Három olyan győzelem is született az idén, amelyet gyakorlatalig fél kézzel értek el. Áprilisban Michal-czewski törött hüvelykujjal nyert TKO-val Derrick Harmon ellen, habár arra nem emlékezett, hogy a meccs alatt mikor szenvedte el a sérülést. A kisváltósúlyú Zab Judah szintén félolda-lasan zsebelte be második világbajnoki címét, az ő balja akkor vált használ-hatatlanná, amikor először leütötte vele DeMarcus Corleyt júliusban. Arturo Gattinak egy csípőre csúszott ütés következté-ben tört el a keze a 4. menetben, ráadásul két menet múlva még padlót is fogott, mégis képes volt pontozásos sikert kiharcolni Micky Ward ellen.

Novemberben egy könnyebb, de nem kevésbé jelentős bálvány is megingott: a pehelysúlyú Marco Barrera olyan verést kapott a kispehelysúlyból érkező, esélytelennek hitt Manny Pacquiaotól, hogy meglepő lenne, ha újra ringbe merne szállni ellene. Váratlan trónfosztás volt még a félnehézsúlyú WBA-bajnok Bruno Girard honfitársa, Mehdi Sahnoune elleni súlyos veresége is, csakúgy, mint Manuel Medina idegenbeli győzelme Scott Harrison ellen, habár a visszavágón a skót négy leütéssel szerezte vissza a pehelysúlyú WBO-címet.

Az év egyik legszikrázóbb összecsapásán a cirkálósúlyú James Toney, miután a sajtótájékoztatón asztallal dobálta meg, pontozással megverte az IBF-világbajnok Vasilij Jirovot. Októberben aztán Toney még magánál is öregebb ellenfelet választott, és kilenc menetben alaposan ellátta a korábbi sokszoros nehézsúlyú bajnok Evander Holyfield baját.

Ugyanezen a Las Vegas-i gálán Joel Casamayor és Diego Corrales remek mérkőzésen felváltva sodródtak a kiütés szélére, végül Corrales sebesülései miatt az orvos beszüntette a találkozót. De nem ez volt nagypehelysúly legnagyobb csatája az idén, hanem Acelino Freitas augusztusi címvédése Jorge Barrios ellen. A kétszeres bajnok a 8. és a 11. menetben is padlóra került, a fennmaradó csekély idő mégis elég volt neki arra, hogy tönkreverje a merész kihívót.