Tizenháromezer néző töltötte meg - háromnegyedrészt - a Gardent a Don King által rendezett, négy párt felvonultató nehézsúlyú gálán. A nyitómeccs - a Byrd-McCline összecsapás - két jó barát csatáját hozta. McCline ugyan jó huszonöt kilóval nehezebb és nyolc centivel magasabb volt az IBF világbajnokánál, a második menetben leütötte, majd az első öt menetben kedvére püfölte a címvédőt.

A nagy szívéről közismert világbajnok azonban feltámadt, és jóval nagyobb technikai képzettségét kihasználva, hatalmas hajrával a lehető legminimálisabb különbséggel a maga javára fordította a meccset. Az utolsó meneteket a közönség felállva tombolta végig, s a végén vastapsban részesítette az eredményhirdetés után összeölelkező gladiátorokat.

A WBA-övért folyó Ruíz-Golota meccs jóval alacsonyabb színvonalú volt, de az sem nélkülözte az izgalmakat. A lengyel kétszer is a padlóra küldte Ruízt, utóbbi azonban a fogásokkal, dulakodással tarkított, csúnya meccsen végül felülkerekedett. A pontozás vitatható, a találkozóról tudósító AP hírügynökség szakértője például 113:112 arányban Golotát hozta ki győztesnek - csakhogy nem ez számít.

A találkozót tovább rondította Ruíz edzőjének, Norman Stone-nak a viselkedése. Stone már az első menet után meg akarta verni Golota edzőjét, majd a nyolcadikban kiutasították a szorítósarokból, mert Randy Neumann vezetőbíró felszólításának nem engedelmeskedett, s nem akarta megigazítani a versenyző kesztyűjét.

Eredmények:
Chris Byrd (38-2-1) - Jamel McCline (31-4-3) p. gy. 115-112, 114-113, 112-114
John Ruíz (41-5-1) - Andrew Golota (38-5-1) p. gy. 114-111, 114-111, 113-112
Hasim Rahman (40-5-1) - Kali Meehan (29-3-0), Meehan a negyedik menet után feladta
Larry Donald (42-3-2) - Evander Holyfield (38-8-2) egyhangú pontozással nyert Donald

Ch. Gáll András

[origo]