A déli sarkvidék jeges kontinensét, az Antarktiszt mind a tengerben, mind pedig a levegőben nyugatról keletre irányuló áramlás veszi körbe. A tengert általában felhő vagy köd borítja. Ezen a felvételen is szinte teljes a felhőfedettség, csak az északi részen bukkan elő a fehér színű fátyol alól a sötétkék víztükör.

A felvétel kiterjedése 500x500 kilométer

A két szigetet, az északabbi (felső), kisebb Prince Edward- és a délebbi Marion-szigetet meg sem kell jelölnünk nyilakkal; ezt megteszi helyettünk a természet. (Az előbbi legmagasabb pontja 600, az utóbbié 1200 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.) A nyugatról keletre (a képen balról jobbra) áramló felhőzetet a két sziget úgy bolygatja meg, hogy jellegzetes, a hajóorrnál kialakuló vízhullámokra emlékeztető, V-alakú minták születnek, csúcspontjukban a szigetekkel. A légáramlás itt nem túl gyors, így lehetséges, hogy a mintázatot nem törli el néhány hullám után a turbulencia, és nem alakulnak ki az úgynevezett Kármán-féle örvényutak. Különösen érdekes formákat rajzol ki a két sziget által keltett hullámminta egymásra csúszása, szuperpozíciója a szigetektől keletre.

Az Aqua műhold MODIS-rendszerének felvétele október 16-án készült.