A csaknem 3700 kilométer hosszú Volga folyam vízgyűjtőjének nagy része a Kelet-Európai-síksághoz tartozik, hegyek, pontosabban az Ural-hegység vonulatai csak a vízgyűjtő keleti részén találhatók. Az Ural és a Kaszpi-tó közt épp a Volga jelenti kontinensünk földrajzi határát, tehát a műholdképen bemutatott, Oroszországhoz tartozó deltavidék Európa és Ázsia határán helyezkedik el.

A Volga Európában nemcsak a leghosszabb, de a legbővízűbb folyó is. Jelentős vízhozamával sok hordalékot is szállít, amelynek túlnyomó részét a torkolat közelében rakja le. A folyam vize a Kaszpi-tóba, a világ legnagyobb, a világtengerrel nem érintkező állóvizébe ömlik - e tavat hatalmas, négy Magyarországnyi területe miatt gyakran nevezik, földrajzi szempontból helytelenül, tengernek. A Kaszpi-tó szintje 28 méterrel van a világtenger szintje alatt, vize enyhén sós. Árapály-jelenség épp a vízfelület elzárt volta miatt alig jelentkezik; minden adott tehát a Volga-torkolat látványos deltává fejlődéséhez.

A felvétel kiterjedése: 250x250 kilométer

Nézze meg a felvételt feliratok nélkül, nagyobb méretben!

A deltatorkolat neve a mostani képen is feltűnő háromszög-alakból, a görög delta betű formájából ered. A delta háromszögének egyik sarka az érkező folyó torkolati ágakra szakadásának helye. Ezek az ágak tovább szakadozva, helyenként egyesülve speciális parti vízivilágot, mocsárvidéket hoznak létre, széles szakaszon érve el a tengerpartot. A háromszög másik két csúcsát azok a pontok jelentik, ahol a legszélső folyóágak elérik a tengert. A Volga-delta esetén ez utóbbi pontok között 200 kilométernél is nagyobb a távolság. A deltatorkolatokban a szárazföld épül a tenger rovására; a tengerpart helye gyakran egy emberöltő alatt is észrevehetően elmozdul.

Torkolatrendszerek az űrből

A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételét október 27-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.