Vasútállomáson való ácsorgás helyett menetrend szerinti villamossal jutnának el a város szélén elhaladó vonathoz az utazók Paul Priestman tervei szerint. A nagy sebességű vonatok megállás nélkül, csak kicsit lelassítva haladnának el a városok mellett, és a várakozók menetközben, a villamosról szállnának át a vonatra. A városokat összekötő vonatok megállás nélkül közlekedhetnének anélkül, hogy egyszer is áthaladnának egy településen.

A villamosok és vonatok a városok szélén azonos sebességet felvéve haladnának egymás mellett, és összekapcsolódás után nyílnának meg az átjárók, melyek nagyjából annyi ideig lennének nyitva, mint amennyi időt a vonat az állomáson eltöltene. Az utasok az átjárón keresztül szállhatnak fel, illetve le, és megállás nélkül juthatnának el egyik városból a másikba.

Priestman szerint a vasúti közlekedéssel az a probléma, hogy az egyre inkább elterjedő nagy sebességű vonatokat 19. századi infrastruktúrával működtetik. A mozgó peronokkal szerinte a vasúti közlekedés olyan lehet, mint az internet: megállás nélkül lehetne utazni bárhova.

A brit tervező ötlete nem egyedi, 2007-ben egy tajvani feltaláló már tervezett hasonlót: az ő elképzelései szerint az utasok egy felső szállítóegység segítségével csatlakoznának fel a vonatra, amikor az beérkezik az állomásra.