Ajánlat
	A bájos női arc a termékenység jele Egy tanulmány szerint a szép arcú nők szervezetében magasabb az ösztrogénhormon-szintje. Új bizonyítékok a szépség hatalmára Nagyon kevés információ alapján, meglepő sebességgel azonosítjuk a szép arcot, és úgy tűnik, a pozitív esztétikai élmény arra sarkallja az agyat, hogy a bájos arc látványát kellemes érzésekkel, pozitív tulajdonságokkal kösse össze. Agyunk beépített tulajdonságai Amikor egy darab ételt teszünk a szánkba vagy mérgünkben eltorzul az arcunk, egy "beépített" parancs fut le agyunkban.

Sokakat foglalkoztat a gondolat, vajon léteznek-e olyan génjeink, amelyek meghatározhatják bizonyos egyéni viselkedésformáink - például egyes gesztusaink - elemeit. A Haifa Egyetem (Izrael) tudósai egy különleges vizsgálatsorozat keretei között erre a kérdésre keresik a választ.

Tanult vagy öröklött viselkedés?

Sokszor nehéz megkülönböztetni egymástól a tanult és az öröklött viselkedésformákat. Az izraeli kutatók abból indultak ki, hogy az emberek nemcsak külsejükben hasonlítanak családtagjaikra, hanem sok esetben arcjátékuk is árulkodó jele a közeli rokoni kapcsolatnak. Azt, hogy ez vajon a gyakori együttlét és ebből eredően a mimika utánzása, eltanulása következményeként alakult-e így, egy egyszerű, mégis meghökkentő módszer segítségével tisztázták. Vakon született önkénteseket kértek fel a vizsgálatban foglalt feladatok elvégzésére, hiszen ők sohasem láthatták családtagjaik arckifejezéseit, így el sem tanulhatták azokat.

Azt mondják, a vakok a kezükkel majdnem olyan tökéletesen "látnak", mint a látó emberek a szemükkel. Saját elmondásuk szerint azonban mindez tévhit. Anélkül például, hogy tudnák, egy arc hogyan is néz ki valójában, nagyon nehéz elképzelniük, milyenek lehetnek maguk az arckifejezések.

Hasonlósági analízis

A kísérletnek összesen huszonegy vak résztvevője volt, akikhez még harminc látó családtag társult. Az önkéntesek azt a feladatot kapták, hogy gondolkodjanak el olyan emlékeken, amelyek valamilyen érzelmet váltanak ki belőlük. Ezeket az indulatokat aztán lefilmezték, s típusonként (öröm, harag stb.) csoportosították. A kutatók végül negyvenhárom különféle gesztust rögzítettek. A vizsgálat folyamán nagyjából az összes felvett kifejezési típus megjelent valamennyi résztvevő arcán.

A kapott "adatok" feldolgozása számítógépes úton történt. Kiválasztották egy vak ember képét, a többiekét pedig véletlenszerűen kettéosztották. Megnézték, hogy az adott mimikai elem melyik csoport tagjaiéhoz hasonlít leginkább. Ezt addig ismételték, mígnem sikerült az összes lehetséges kombinációt végigzongorázni. Az analízis befejeztével a kutatók azt az eredményt kapták, hogy az esetek nyolcvan százalékában a vak emberek arckifejezése abba a csoportba illett, amelyik a rokonait is tartalmazta. Ez az eredmény megerősítette a kutatókat abban, hogy van értelme a további vizsgálódásnak. Ez a magas százalékos arány ugyanis arra utal, hogy valószínűleg valamilyen genetikai öröklődési mechanizmus áll a mimikai elemek családi hasonlóságának hátterében - írja a Nature online hírportálja.

A kifejezésmódokat ezt követően osztályozták is. A harag kifejezése mutatta a legmagasabb hasonlósági fokot a családtagok között. Ezt követték sorban a meglepetés, az undor, az öröm, a szomorúság és végül az összpontosítás megnyilvánulási formái. Eviatar Nevo, a kísérlet vezetője és kollégái a Proceedings of the National Academy of Sciences  című lapban publikálták eredményeiket.

[origo]