Ajánlat
	Elmarad a gigászi jéghegyütközés Kettétört a világ legnagyobb jéghegye Úszó jéghegyóriások az Atlanti-óceánon
	Ajánlat
	Képek az antarktiszi jéghegyekről

Talán egyetlen jéghegy életét és pusztulását sem kísérte olyan kitüntetett figyelem, mint a B-15A névre keresztelt jégkolosszusét. Semmitmondó neve és rövidke élete ellenére méltán vívta ki "a világ legismertebb jéghegye" címet, és bolygónk legnagyobb mozgó objektumának számított. Tavaly októberi pusztulása előtt hossza megközelítette a 100, szélessége a 30 kilométert.
 
A földgolyón átvándorló óriáshullámok?

A közelmúltban érdekes elmélettel állt elő Douglas MacAyeal és kutatócsoportja a Chicago Egyetemről. Elképzeléseik szerint a jéghegy pusztulását azok a hullámok okozták, melyeket hat nappal korábban az Alaszka partjai előtt tomboló vihar keltett (ezek nagysága az Alaszkai-öbölben elérte a tíz, de még a Hawaii-szigetek előtt is megközelítette az öt métert). A kutatók elképzelése igen merész, hiszen ez azt jelentené, hogy az Északi-sarkvidék környékén keletkező óriáshullámok átkelhetnek a világtengeren, és közel 13 500 kilométeres vándorlásuk után is rendelkeznek annyi energiával, amely képes darabokra törni a világ legnagyobb jéghegyét.

Az elmélet azokon a mérési eredményeken alapul, melyeket magán a jéghegyen felállított szeizmikus (földrengésjelző) műszerek és a Csendes-óceánon elhelyezett bóják szolgáltattak. A szakemberek folyamatosan tanulmányozták a hatalmas jéghegyet; a céljuk az volt, hogy választ kapjanak azoknak a furcsa hangoknak az eredetére, melyeket a jéghegyek bocsátanak ki és a jéghegyek zenéje néven váltak ismertté. Az erre szolgáló földrengés-érzékelők és a tengeri bójákon elhelyezett műszerek adatai alapján lehet visszavezetni (MacAyeal és kollégái szerint) a hullámok keletkezési helyét egészen az Alaszkai-öbölig.
 
Kamerák kereszttüzében

Sokak szerint a B-15A története egy hollywoodi filmbe illene, hiszen rövid élete alatt sokszor került a nemzetközi tudományos élet és a média reflektorfényébe. Amikor a B-15 jelű jégmező (a B-15A elődje) 2000 márciusában levált a Ross-jégről - arról a hatalmas, több száz méter vastag jeget jelentő fennsíkról, amely az Antarktisz szélét borítja - akkora volt, mint Jamaica szigete. Létrejötte számos vitát váltott ki, hiszen megjelenését sokan a globális felmelegedés számlájára írták, ezzel is bizonyítandó a sarki jég olvadásának felgyorsulását.

A Ross-tengeren lehorgonyzott B-15A miatt képződő jégtorlaszok komoly hatással voltak az elzárt terület ökoszisztémájára

A B-15 éveken keresztül békésen sodródott a Ross-tengeren, míg végül több jéghegyre hasadt szét. Legnagyobb darabja kapta a B-15A jelet. 2005 áprilisában az uralkodó áramlatok nekisodorták az eljegesedett Drygalski-földnyelvnek, és ott megfeneklett. A nyári szelek és áramlatok átmenetileg a parthoz rögzítették, így elzárta a területet a nyílt tengertől. Ekkor a B-15A újra a képernyőkre került, mert több déli-sarki kutatóállomás utánpótlás-szállítását tette lehetetlenné, illetve elzárta a nyílt tengertől az itt honos Adelie-pingvinek egyik legnagyobb fészkelőterületét. Az áramlatok végül kimozdították kényszerpihenőjéből, és továbbsodorták a Viktória-földön található Adare-fok irányába. Itt találkozott azokkal a hullámokkal, melyek darabokra törték.

Ma még egyáltalán nem bizonyított, hogy a B-15A-hoz hasonló hatalmas jéghegyek megjelenését a globális felmelegedés eredményezi. Az ilyen óriások kialakulása ritka és elég nehezen magyarázható. További kutatást igényel majd annak a megállapítása, hogy keletkezésükben van-e ciklikusság. Az új eredmények fényt deríthetnek arra is, hogy hogyan megy végbe a hatalmas jéghegyek szétroppanása, amely ugyanaz a folyamat, mint amellyel ezek az óriások leválnak az antarktiszi jégmezőről.

Ladányi László

[origo]